Mint köztudott, minden nyelvben, így az angolban is, megkülönböztetnek ún. logikai időket (TIME) és igeidőket
(TENSE). Míg azonban számos nyelvben - így a magyarban is - e két idő nagyjából megegyezik, az angolban
élesen el kell határolni ezeket egymástól.
A magyar nyelvben három logikai időt (jelen, múlt, jövő), és manapság a köznyelvben ugyanennyi igeidőt
tartunk számon. Régebben létezett két fajta múlt idő, de az idők folyamán az ún. elbeszélő múlt (pl. "Ede
megevé ebédem"; Szabó Dezső) lassan kikopott a beszédből, és a ma használatos múlt idő vette át a szerepét (pl.
Ede megette az ebédemet).
Az angol nyelvben azonban még a mai napig is több
igeidőt tartanak számon, mint amennyi "logikai időt". Így
aztán érthető, hogy noha 3 TIME-ról beszélünk, a
TENSE-ek száma 12. Ez a 12 TENSE természetesen a 3
TIME-ra épül, méghozzá úgy, hogy esetünkben minden
TIME-on belül 4 TENSE-et különböztetünk meg, egy
egyszerű matematikai művelettel (3 x 4) tehát megkapjuk
a keresett 12 TENSE-et.